Megbocsátás

Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki.
Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani önmagadnak.

Igazán mély és hosszú távú gyógyulás és béke csak akkor érhető el, ha valóban képes vagy megbocsátani magadnak. Bár mások megbocsátása fontos része ennek a folyamatnak, az önmagadhoz való viszonyod meghatározó a saját boldogságod és belső harmóniád szempontjából.

A bocsánatkérés és a megbocsátás, alappillére a bűntudat fájdalmától való felszabadítás folyamatának.

Megbocsátás

Ha valaki csak azért kér bocsánatot, hogy megszabaduljon a rossz érzéseitől, az nem igazi bocsánatkérés. Az igazi bocsánatkérésnek személyes felelősség vállalást, megbánást és az ígéretet kell magába foglalnia, hogy a jövőben másképp cselekszünk.

Hasonlóképpen, a megbocsátás sem egyszerűen csak azért történik meg, hogy kielégítsük egonk fölényeskedési szükségletét.
Valódi megbocsátás csak akkor történhet meg, ha valaki ténylegesen képes elengedni a sérelmet és nem tartja tovább a másik felet felelősnek az okozott fájdalomért.

Ez mások emberi mivoltának elfogadása és a szenvedéseik iránt érzett könyörület, amikor hajlandók vagyunk átérezni helyzetüket.

A másoknak való megbocsátásból születik az önmagunknak való megbocsátás, illetve a bűntudat csendesedése.

Önmegbocsátás

A saját emberi mivoltom elfogadása és a saját szenvedésem iránt érzett könyörület, amikor hajlandó vagyok átérezni saját helyzetemet.

Ha a kettő alapvetően egy és ugyanaz a folyamat, akkor, kérdezem én:
Miért olyan nehéz, vagy akár lehetetlen, az önmagunknak való megbocsátás?

Azért, mert tökéletességre törekszünk egy mély bűntudatra alapozott neveltetéssel.

Azt a benyomást keltették bennünk, hogy mindig hibátlanoknak kell lennünk, és ha elkövetünk egy hibát, akkor az elfogadhatatlan. Ez a gondolkodásmód azonban nem segít abban, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és megbocsássuk magunknak, ha hibázunk.

A perfekcionizmus egy olyan mentális hajlam, amely arra sarkall bennünket, hogy tökéletesek legyünk mindenben, amit csinálunk.
Ez lehetővé teszi számunkra, hogy mások hibáit észre se vegyük, és elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, de ugyanakkor saját hibáinkat nem bocsátjuk meg magunknak. Ez a magatartásformánk azonban lehetetlenné teszi számunkra, hogy elfogadjuk saját korlátainkat és emberi mivoltunkat.

A perfekcionizmus gyökerei a gyermekkorban keresendők, amikor túlbuzgóak vagyunk a szülők morális értékeivel és a belénk táplált bűntől való félelemmel.
A túlzott szülői igényesség azonban az idő múlásával állandósulhat, és végül megakadályozhat minket abban, hogy teljes életet éljünk.
A szeretet és a megbocsátás fontos lépések az önmagunkkal szembeni elfogadás felé vezető úton.
Tudatosítanunk kell, hogy nem vagyunk tökéletesek, és hogy az érzéseink is lehetnek hibásak.
A szülők és a társadalom ránk szabják a szabályokat, és amikor nem tudunk megfelelni ezeknek a szabályoknak, akkor magunkat okoljuk és önmagunkat bántalmazzuk.
Ez a hajlam azonban, mint ahogy említettem, visszavezethető a gyermekkorban tanult morális értékekre és a bűntől való félelemre.

Fontos megérteni, hogy az érzelmek nem mindig tökéletesek, és hogy az embereknek joguk van hibázni és tévedni.
Az önmagunk iránti szeretet és megbocsátás segít elfogadni és szeretni saját emberi mivoltunkat, és elengedni azokat a szigorú elvárásokat, amelyeket magunkra, ránk szabtak.

Az önszeretet és elfogadás segít abban, hogy ne csak másokat, hanem önmagunkat is elfogadjuk és megbocsássuk.

Ez egy hosszú és nehéz folyamat és a változások lassan történnek.
Azonban az, hogy felismered és tudatosítod ezt a hajlamot magadban, és hogy elkezdesz dolgozni rajta, egy nagyon fontos és pozitív lépés az önmegvalósítás és az önmegértés felé. Tudatosítanod kell, hogy az emberi mivoltunkkal járó hibák, tévedések és gyengeségek az életünk természetes részei, és hogy azokat elfogadni és szeretni kell, ahogy magunkat is.

A megbocsátás által bekövetkező, a bűntudattól való hirtelen megszabadulás több ezer súlyos és előrehaladott betegségből való felépülésért felelős. Lényegtelen, hogy vallásos nézeteinkkel egyetértünk-e, vagy sem. Ellenben fontos megjegyezni, hogy a bűntudat enyhülését életenergia, jóllét és a fizikai egészség újjáéledése kíséri.

Következésképpen tehát el kell mozdulnunk egy olyan önmagunkkal való együttlét felé, amely jobb, amely gyógyító hatású.

Ezt könnyű megtenni, ha egyszerűen azt választjuk, hogy együtt érzők és megbocsátók legyünk.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan leszek önmagammal, mint másokkal, mert ha önmagammal olyan leszek, akkor automatikusan másokkal szemben is olyan leszek. Amit másoknak megbocsátok, azt automatikusan magamnak is megbocsátom, mert minden, amit odakint látok, az a külvilágra vetített önmagam.